A kurzus 

Péter gyors mozdulatokkal pakolta a szükséges könyveket a táskájába. Hatalmas kitüntetés, hogy meghívást kapott erre a kurzusra Berlinbe. Több ezer tudós körül került be abba az ötvenbe, akik ott lehetnek. Nem is remélte, hogy ilyen magas körökben számon tartják. Péter a diákjaiért élt, akik ezt meg is hálálták. Kevés kollégájához fordultak ilyen bizalommal a gyerekek, de most végre szakmailag is elismerték azzal, hogy meghívták erre a kurzusra.
Két perc késében volt, de azért még eléri a gépet. Szemeit még utoljára végigfutta az íróasztalon. Mindent elrakott, amire szüksége lehet.
A tanári szobában, rajta kívül, nem volt senki. A kollégák, akivel osztozott a helyiségen már végeztek aznapra. Ő is csak a könyveit összeszedni ugrott be, útban a reptérre
Erőteljes kopogtatás vágta el a csendet.
- Tessék! - mondta automatikusan, közben türelmetlenül az órájára pillantott. Az ajtó mögött, egy hórihorgas kamasz flegma, vigyorgó képe jelent.
- Napot tanár úr! Beszélhetnénk? - kérdezte. Péter újra az órára pillantott. Eltűnődött rajta, vajon meddig tarthat ez a kis diskurzus. Jó lelkű, rendes gyerek, de a háttere miatt könnyen bajba kerül. Ha most is ez a helyzet nem hagyhatja magára.
- Miről van szó, Konrád? - érdeklődött óvatosan.
- Hát tudja, az anyámról van szó. Hívtak, hogy a detoxba került. Már megint - húzta el a száját a fiú. Péter elkomorodott a hír hallatán. A nő sajnos keményen ivott. Tisztán előtte volt a fiú anyjának két arca, mintha egy előtte és egy utána képet raktak volna elé az asztalra.
- Vigyelek be hozzá? Ezt szeretnéd? - A tanár hangja megértő volt, de türelmetlenségét elárulta, hogy kényszeresen az óráját piszkálta.
- Nem, az oké! - tiltakozott Konrád - Csak mi a büdös kurva francot kezdjek vele? Most tényleg! - morogta miközben kérdés nélkül leült az egyik szabad székre.
- Először is. Már többször kértelek, hogy ne káromkodj - Fedte meg Péter tanítványát.
- Komolyan ez a legnagyobb probléma? - csattant fel Konrád és égnek emelte a szemét.
- Igen, ez elég nagy probléma, tehát viselkedj! Ismered a szabályokat! Ha csúnyán beszélsz, nem hallgatlak meg. Világos? - felelte a férfi szigorúan.
- Vágom. Bocsánat - fintorgott a fiú. Péter úgy döntött, elfogadja a ványatag megbánást, így rábólintott. Szelídebben folytatta.
- Ami édesanyádat illeti, már beszéltünk róla párszor. Jár a csoportba?
- Ja, a héten is volt. Részegen érkezett. Most ezzel mit kezdjek? Tényleg amióta apa meghalt kibírhatatlan. Nem lehet vele élni - legyintett a srác. Ez a mozdulat Péter szívébe nyilallt. Elkeserítő, hogy ez a kamasz már lemondott a saját anyjáról.
- Elmész a nagyihoz, mint korábban? - Kérdezte megértően.
- Aha, ő legalább nem iszik - vigyorgott a fiú. Péter elnézően ingatta a fejét. Tudta, hogy a fiúnak a nagyanyja jelenti a biztonság szigetét.
- A nagyi nem kérdez, nem ítélkezik még anyu felett sem. Csak meleg kaját ad - motyogta Konrád. Péter újra az órára nézett.
- A jövő héten tudunk beszélni. Most sajnos elutazom, de hétfőn már megbeszélhetjük a lehetőségeket - őszinte sajnálat bujkált a hangjában.
- De én nem bírom ki addig! - csattant fel a fiú kétségbeesetten. Parázsló tekintettel nézett fel a tanárra. Péter látta a harag mögött a könyörgést. Sóhajtott magában. Reménytelen pillantást vetett karórájára. Még elérheti taxival a repülőgépet.
- Mire gondoltál? - szólalt meg megadó hangon.
- Nem nagyon tudom, mik a lehetőségeim - vont vállat Konrád. Bizonytalanul elhúzta a száját, mielőtt folytatta - Odaköltözhetnék a nagyihoz. De olyan pici a lakása, egymaga is alig fér el. Pedig ő maga is olyan kis pici - mosolyodik el halványan Konrád.
- Pedig ez jó megoldás lenne. Édesanyádnak meg úgy tűnik, komolyabb segítség kell. Beszélek egy-két emberrel, és bent lakásos rehabilitációs programot keresünk neki.
- Nem lehetne már most? Amennyit iszik, megöli magát - könyörgött a srác. Péter magában dühöngött. Ha most elkezd ilyesmit keresgélni, lőttek a kurzusnak, de hogyan hagyhatná itt ezt a kölyköt? Ha nem segít, nem tud nyugodtan elutazni. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek garantáltan csinál valami hülyeséget, és bajba kerül.
- Konrád, nekem most tényleg indulnom kéne. Lekésem a gépem. Késő van. Ma már senkit nem érnék el. De holnap elkezdek telefonálgatni. Mire hazajövök, meglesz a hely - Magyarázta, de nem hatotta meg a fiút vele.
- Mi olyan kurva fontos ebben az utazásban? - kérdezte a kamasz dühödten. - Zsé üti a markát tanár úr? - gúnyosan heherészet hozzá.
- Elég legyen! Ha így beszélsz, kívül tágasabb! - dörrent rá a férfi az ajtó felé mutatva. A fiú felpattant, közben feldöntötte a széket.
- Akar segíteni? - sziszegte Konrád visszafojtott indulattal. Kezei ökölbe szorultak, izmai megfeszültek, mint egy támadásra kész tigrisnek.
- Persze! - Felelte Péter határozottan - De értsd meg, ez idő.
- Elfogyott! - emelte meg a hangját Konrád. Egy feszült pillanatig csak bámulták egymást. Péter végül halkan megjegyezte
- Csodát vársz tőlem - közölte a tanár leverten.
- Nem. Azt szeretném, ha tenne valamit. Eddig csak ígérgetett, semmi nem változott!
- Eljuttattuk anyukádat a csoportba. Sajnos nem volt sikeres terápia, de megpróbáltuk. Te nagyon szép eredményeket érsz el a tanulásban. Jó eséllyel indulsz neki a felvételinek. Ezt azért nem nevezném semminek - Mondta Péter békítő hangon.
- De ez nem volt elég! - közölte a srác tagolva - Csináljon valamit! - követelte a kamaszok hevességével. Péter az órájára nézett. Taxival se éri el a gépet, Gondolatban cifrát káromkodott. Már mindegy, kénytelen lesz magyarázkodni, és valamelyik későbbi géppel menni. Mire újra felpillantott, meglepetésére Konrád keze már ajtókilincsen volt.
- Hova mész? - kérdezte.
- A nagyihoz. Holnap intézi a telefont, ugye? - igazított a fiú a táskáján.
- Persze - válaszolt a férfi csendesen.
- Kösz. Maga rendes csóka - húzta el a fiú a száját valami mosoly félére, majd becsukta maga mögött az ajtót. Péter odabotorkált az asztalához, és lerogyott a székére. Úgy érezte magát, mint akit többször megrágtak és kiköptek. Ehhez a kis "beszélgetéshez" minden lelki erejére szükség volt. A végére elfáradt. Nagyon. De néznie kell egy másik járatot.
***
- Na, sikerült? - suttogta Ádám, Konrád osztálytársa.
- Igen, lekéste. De tuti lezuhan a gép? - kétkedett Konrád.
- Abban biztos lehetsz! - állította Ádám határozottan.
- Látomás? - húzta fel a szemöldökét Konrád.
- Az - felelte Ádám. Konrád bólintott. Osztálytársa most leszegett fejjel kérdezett vissza.
- Anyád tényleg detoxban van? - Konrád felröhögött.
- Abban biztos lehetsz!